A feladat:
Mátrafüredről az ország legmagasabb pontjára, az 1014 m
magasan lévő Kékes-tetőre felszaladni, és megérinteni a
csúcskövet… A táv 11,6 km, a szintemelkedés 671 méter…
Egyesületünkből
három fő vett részt a 13. alkalommal megrendezett
Kékes-csúcsfutáson. (Többen jelezték ugyan a részvételi
szándékot, de a vizsgaidőszak Istenei másként
alakították nekik ezt a napot.) A helyszínen profi és
igen színvonalas szervezéssel találkoztunk; a rendezők
mindenben igyekeztek a futók helyzetét megkönnyíteni.
Folyamatosan tájékoztattak a rajtig hátralévő időről, a
hőmérsékletről, minden lényeges dolgot megtudhattunk. A
nevezési sátornál átvettük a rajtszámot, szóróanyagot,
stb. Meglepetés volt a részvevők nagy száma, és az
életkor. Mindenféle korosztály képviseltette magát,
profik és amatőrök egyaránt és igen nagy számban voltak
senior korú résztvevők is. Igazi tömegsport megmozdulás
volt ez, mindenkit feszített a kihívás: Fel a csúcsra!
Külön öröm volt számunkra, hogy szép számmal
találkoztunk karatékákkal is: jelen volt szervezetünk
elnöke Karmazin shihan, Bendiák és Mészáros senseiek,
jászberényi karatékák, és a derecskei dojo tagjai.
(Bocs, ha valakit kihagytam.)
Ragyogó nyári
napsütésben 34 C-os kánikulai melegben, de leírhatatlan
feelingben rajtolt az 1100 főnél is népesebb mezőny 11
órakor Mátrafüredről. A futók az útvonal elején sokáig a
tűző napon igyekeztek a csúcs felé, a hőmérséklet
szempontjából az utolsó néhány kilométer kellemesebb
volt, amikor is Mátraháza után árnyékosabb szakaszok
következtek. A nagy meleg alaposan megterhelte a
résztvevőket, szerencsére több frissítő pont is volt,
ahol lehetett inni, vagy megmosdani.
Nekünk,
alföldieknek furcsa tapasztalat volt az első nyolc
kilométer: nem durva, de állandó folyamatos emelkedés…
(már 1 km után éreztem a vádlim, a derekam…) azután,
mikor már úgy gondolná az ember, hogy „na elég lesz
ebből, má’ lefutottam 8 kilométert, pont itt az ideje,
hogy vége legyen és megálljak”, na akkor jön az igazi
durva szakasz. Erre azért nagyjából számítottunk.
Ekkorra már minden mindegy volt, csak a szív vitte előre
a futót, és bizony nem volt szégyen néha-néha néhány
métert gyalogolni sem… A cél előtti szakaszon a szép
számmal összegyűlt szurkolók biztatták és tapsolták a
futókat és bizony ez is nagyon sokat segített az utolsó
méterek teljesítésénél. A célba érkezésnél verejtékes,
de mosolygó arcok, együtt dobbanó szívek, euforikus
hangulat… Sikerült! Megvan! A célba érkezők a
teljesítményükről érmet kaptak, majd az érem átvétele
után az elmaradhatatlan csúcsköves fotózás következett.
A gyönyörű időben remek jó volt a hangulat Magyarország
legmagasabb pontján.
Levezetésképpen a
túristaúton kellemesen hűvös, bükkös, tölgyes erdőben
sétáltunk vissza Mátrafüredre. Érdekes, hogy a lefelé
menet sem volt felhőtlen, hiába terhelődtek másként az
izmok, szalagok, ízületek, „éreztünk” minden lépést.
Fontosnak tartom
az ilyen és hasonló jellegű kihívásokon való
megjelenést, részvételt. Tameshiwari-nak próbatételnek
nevezik ezt, ahol a karatéka legyőzi önmagát,
túlszárnyalja saját eddigi teljesítményeit. Tameshiwari
lehet egy törésgyakorlat, egy övvizsga, egy
karateverseny, a Balaton-átúszás, Kékes-csúcsfutás, de
akár a tüzönjárás, parázsonjárás is, vagy Fris sensei
által rendezett 24 órás küzdelem. A rendszeres fizikai
tréningek során fokozatosan fejődünk, erősödünk, és
egy-egy ilyen alkalom visszaigazolás arra, hogy helyes
az irány és igenis fentebb léptünk egy lépcsőfokot.
Természetesen mindenkinél más és más ez a lépcsőfok,
mindenkinél egyénileg kell eldönteni a terhelés
nagyságát és minőségét. Nagyon lényeges a lelki,
szellemi felkészültség, sőt szinte fontosabb, mint a
testi, ugyanis a test az teszi a dolgát, az agy, az elme
parancsai, utasítása alapján cselekszik. A test csak a
Forma, amely kiszolgálja a Tartalmat a szellemiséget, a
lelkiséget. Ha nincs meg a szilárd lelki szellemi alap,
ha nincs Tartalom, akkor a test nem tud kiszolgálni
semmit… A lelki felkészültségről való meggyőződés remek
lehetőségei ezek a próbatételek. Így mérhetjük, hogy
mennyire éljük a Sosai-i gondolatokat: „Soha ne add
fel”, „Minden nap döntsd meg a saját rekordod”, stb.
Holtpontokat élünk át, de ezeken a holtpontokon úrrá
kell tudni lennünk, és ezt csak a test-lélek-szellem
hármasság egyidejű harmóniájának köszönhetjük. Ez a
harmónia mutatkozik meg a teljesítményben, ez a harmónia
kell, hogy sugározzék egy karatéka minden
megnyílvánulásából, kiállásából, beszédéből,
cselekedeteiből. Ez a Kyokushin lényege: a karate
gyakorlása révén megszerzett fizikai-lelki-szellemi
harmóniát kamatoztathassuk az életünk más területein is!
Összegezve: Jó
volt ott lenni, jó volt része lenni ennek az alkalmi
„csapatnak”, jó volt teljesíteni a távot, jó volt érezni
egyfajta megelégedést: na ez megvan, na ezt
megcsináltam! (Mi a következő?) Mindenkit biztatok
hasonlókra, aki teheti, vegyen részt minél több ilyen és
ehhez hasonló akár civil, akár karatés eseményen. A
„jövőre veled ugyanitt” szlogen helyett inkább azt
mondanám: „jövőre mégtöbb karatékával ott leszünk!”
OSU!
Szabó Gy.
